Legenda
Az idők kezdettén létezett a földön egy Éden nevű hely melyet később több vallás iratai isten országa ként és Ádám és Éva otthona ként említenek ahonnan aztán ki tagadták őket. De ez nm az a hely való igaz éltek emberek de nem átlagosak.
Az éden kerteben egy nagy fa nőt ami tele volt gyümölccsel de nem egy fajtával. Egyszere több gyümölcs nőtt rajta. Minden nap gyümölcsöt adott ami az édenben elő állatokat és istenségeket táplálta és azt a földet ami körülötte volt. A fát Forrásnak nevezték mert gyökere erőt adott az Édenek hogy minden nap újra teremje csodáit. Termékeny földet és fákat adott. De egy istenség féltékeny lett a fa hatalmára így egy éjszaka mikor a fa virágba borult a holdfényes éjszakán, az istenség el lopót a fáról 12 virágot amik a legszebbek és legtermékenyebbek voltak. A lopás szemtanúja csak a Hold volt. Más nap mintha semmi se történt volna a fa újra termet mikor fel kelt a Nap és fel váltotta a Holdat. Az isten a 12 virágból szép koronát fűzött majd az nap egész nap azt viselte és azzal dicsekedett minden Éden lakónak. Az nap este a Hold meg látogatta az istent hogy le szidja tetté ért. Büntetésből az istent a föld alá száműzte és örökre, ki űzte az Édenből a Sötét világba. Az istenség teste láncra verve maradt a sötétben és örök bosszút esküdött a világnak. A Hold vissza akarta adni a 12 virágot a fának de ö már nem tudta vissza venni őket így a Hold elvitte a virágokat egy tisztásra ahol elültette a virágok bibéjében levő 12 magot. Mikor másnap a Hold nyugovóra tért a Nap újra felkelt és a fa újra gyümölcsöt hozott. Az Éden is fel ébredt. A nap érlelte a magokat és az eső áztatta őket míg úgy egy két nap múlva ki hajtottak és szinte egyszerre hoztak virágot. De a virágban nem bibe hanem valami más érlelődött. Egy gubó fejlődött a nap sugarai alatt. Teltek a napok és az istenek fel figyeltek a 12 szép virágra a tisztáson. Nagyon tetszett a napnak a 12 szép virág így érlelő és tápláló sugarai egész nap azt a tisztást sütötték. A virágok másnapra színbe is borultak mindegyik más milyen árnyalatban és egyre nagyobbak és egyre szebbek lettek. Az nap este a Hold meg látogatta a tisztást és a virágokat és örült hogy ilyen szépek lettek. Úgy gondolta nem szabad nekik el hervadnia így mindet meg csókolta egyenként és így elvarázsolta őket és így sosem hervadtak el. Másnap minden isten ott játszott a tisztáson a virágok körül már senki sem látogatta meg a fa roskadó ágait hanem a virágok illatát élvezték. Az nap este a Hold újra meg látogatta a virágokat. A gubók a virágokban egyre nagyobb lettek, majd a Hold egyesével meg csókolta a virágokat és azok fel ragyogtak., majd lebegni kezdtek és mint az igazgyöngy olyan szépen csillogtak. Majd szinte egyszerre meg repedt mind a 12 gumó és fény tört utat a repedéseken keresztül. Ki szálltak a virágból majd egyszer repedtek teljesen fel és a darabokból 12 fiú lépet elő. Magasak, fehér bőrük és sármásak voltak. Majd így szolt a Hold:
-Ti a Forrás fájának virágai vagytok és mától emberek vagytok, örök virágzást vagyis örök életet adtam nektek.-mondta.
-Éljetek békében itt az Édenben a Nap és a Hold alatt az istenekkel.-folytatta. Majd mind a 12 fiún meg jelent egy-egy jel ami fel izzott. Majd a Hold állom port szórt rájuk és el aludtak a tisztáson. Másnap az istenek sajnálkoztak hogy elvirágoztak gyönyörű virágaik. De ekkor az egyik fel kiáltott:
-Itt vannak a virágaink csak el aludtak!-mutatott az egyik isten a fiúk irányába. Mikor a nap meg világította sugaraival a tisztást a fiuk felébredtek. Majd az istenek vissza tértek a fiúkkal a fához és megint ott játszottak és fogyasztották méz édes gyümölcsét. Az Éden egy napon meg nyílt mert túl sokan voltak már benne és nem fértek el. A fény utat tört magának és a fa gyökerei az egész világon el terjedtek és termékenységet adott a föld minden részén. A 12 fiú egy ideig a fával maradt de nem maradhattak sokáig ott mert a Hold és Nap is el indult az égen, a napok hosszabbak lettek. Az idő múlt és múlt és egy estén a Hold így szólt:
-Induljatok a Forrás fájának virágai a világ csak rátok vár!-mondta majd a fiúkra nézett akik kész férfivá nőtték ki maguk az idők során.
-A Forrás fája hamarosan mély álomba fog borulni és magját el fogom rejteni, és mikor el jön az idő újra ki fog hajtani és egy csodás lélekként fog újjászületni akit majd nektek kell majd meg keresnetek és meg kell védenetek mert erejére sok gonosz lélek és isten pályázik.-mondta majd a fiúk búcsút vettek a fától és el indultak a világba.
És ma talán most is köztünk járnak és a Forrás fáját keresik!
